Ritkán, de elő szokott fordulni, hogy megtekintjük vidéki kisvárosunk ÁNTSZ és jóízlés tiltólistás züllőhelyét, amit a helyi under és upper aged lánykák kollektív picsulásra és kurvulásra használnak, többnyire sikerrel. Valamiért az igénytelenség külvárosi bája, az egész héten alapozó suburb-ből kiszabaduló, hétvégi diszkóinges hónaljfejű emberek, továbbá a vizezett sör, bor, minden egyéb együttese olyan csodás enteriőrt kölcsönöz, hogy ezeket már csak a következő nap megszagolt ruháid cigipárlatos esszenciája tudja felülmúlnia.
Azonban, ha otthon maradsz szombat este, addig zakatolnak, a spermáid által Hadron ütköztetőként gyorsított idegpályáidban lévő pinaképek, amíg le nem tévedsz erre a helyre időnként. Főleg, ha mindenki más is megy, aki vagy unja már élete párját, vagy épp most készül elkezdeni az unalmat, vagy keres valakit, akit unhat. A férfiak nem táncolni járnak le, nem is a társaság miatt, mi a pináért megyünk, szomorú és kiábrándító tény ez…a nők persze álnaívan pillogva szokták ecsetelni, hogy ők nem pasizni mennek, ők a hangulatért, meg a táncért, nem pedig a napi „betevőért”… Csodálatos igényszintet tükröz az, ha valaki olyan zárt és zsúfolt helyen szeret mozogni, ahonnan a múlt évszázad derekán emberek menekültek volna, de vitték őket…nem bulizni. Persze a hangoztatott teleológia is megdől, amikor anyuka szeme fényét 2-3 körül a hányásában látod fetrengeni…hangulat, meg tánc, persze. Ekkor eszembe ötlik a „Menj borbélyhoz fiam” Csinibabából ismert, lázadás ellenei jelmondata, ami mára a „Menj bordélyba édeslányom!” hallgatólagos szülői beleegyezéssé transzformálódott. Van ezeknek a szülőknek egyáltalán fogalma arról, hova mennek a lánykáik esténként?! De erről most nem írok.
Nemrég jöttem rá, hogy nem jó taktika, ha férfiak együtt mennek az éjszakába…Nekem az állatvilágban is jobban bejön a lajhármaki, mint az oroszlán. Utóbbi futkározik a zsákmányért, előbbi pedig olyan lassan közelíti meg azt, hogy egész egyszerűen a zsákmánynak fel sem tűnik, hogy jön valami. A legjobb tehát, ha nőkkel mész, minél többel és minél jobbakkal. Egyrészt olyan ez a megoldás, mint a gépjárművekben az egészségügyi csomag. Vész esetére jó ha ott van, de nem akarod használni, mivel csak ultima ratio jelleggel kötném be a fejem a penészes gézzel. Másrészt a nők valahol mégiscsak logikus lények és a piac alapvető szabályainak bizony behódolnak. Szeretik a brandeket, szeretik, ha valami felkapott, keresett, mint a ’luji suttyón’ táska meg az ’ívben szentelt Loren’. Tehát, ha ott ülsz öt nő között és hajlandó vagy ezért velük műkörmökről, csizmákról és szubkultúr fellációkól csevegni, az jót tesz az aznap esti pornófóliódnak. Mert a lúzer, gúvadó szemekkel pásztázó, farokveréstől kérges kezű Józsika nem olyan izgalmas, mint az aki odalép két percre, majd otthagyja, egy másikért, és eleve nőkkel jött. Ki ez a férfi? Itt jön a másik fontos alaptézis. Buliban ne foglalkozz öt percnél tovább egy nővel. Mert: 1) nem érdemli meg, 2) úgysem tudja felfogni, miről beszélsz (lehet, hogy józanul, lehet hogy egy egész életen át fennmarad a lack of communication, 3) kis befektetés, nagy haszon, azaz később minden értelemben be-fektetés, esetleg pecegtetés, állapottól függően (celebpina berkekben: „kis dugás, nagy lehetőség”). Így nyilván mindenki kap némi impulzust, utána meg idegesíti miért hagytad ott, mert vele ezt nem lehet megcsinálni. Ha jól csinálod, ugyebár. (Mert nagyon szánalmas, amikor a hülyeség szorgalommal párosul.) De nem mindig fogod jól csinálni, mert a pillanatnyi hangulatod mindent meghatároz. Ezért kellenek a tömeges erekciót kiváltó konfekció pinák, akikkel mész…úgy fogod tőlük érezni magad, mint a selyeminges benzinkutasok a balatoni dizájn-diszkóban fizetésnapon. Persze vigyázni kell, hogy a teljes este anyagi hátterét ne tőled reméljék, mert akkor máris megdől a kis befektetés, nagy haszon (a nagy faszon) elve.
A nőfelhozatal olyan, hogy nem itt fogod megtalálni gyermekeid anyját, az életképekről sem ez jut eszedbe. Egy srácot lehányt ingben fülön nyal egy orrkarikás emós ork, srácok egymást ölelgetik (minek?), lányok egymást hánytatják, részeg vonaglás a rosszul fel- és lekevert jujjtyúb-szökevények hangmódosító szoftverekkel spermagargalizálós hangzásúvá ondolált műszarjaira. Lányok, akik sajnos nem szépek, ellenben bunkók, mert ezzel igyekeznek kompenzálni, hogy nem veszik a fáradtságot arra, hogy fogyjanak, helyette egész nap a buszféken lógnak, aztán a napi zsírfelrakódás elégetését a piramis szisztémában tukmált fogyasztóval kevert redbullos pezsgőtől várják, amitől a hányás valóban garantált. Van pár álomarcú lány, aki még szűznek néz ki, de már nem az, ez megállapítható a szórakozóhelyen lévő UV fény alatt, ahol a széles bájmosolyuk mellett egy Nagy-Magyarország méretű spermafolt világít figyelmeztető kékséggel, hogy itt bizony már tágították a…látókörüket (is).
Mit tehetsz? Elmehetsz…haza. Egyedül, vagy kettő-három körül bárkivel, akinek a szemében az őszintétlen érdeklődés értelmetlen csendjét, a szájából bugyborékoló balikóla miatti tajrészegség pillanatnyi romantikája, elviselhető orgazmus közbeni furulyaszóló kellemes zenéjévé változtatja. Ezt a mondatot ők már nem értenék…
